MENÜ

Charr

char2.jpg

 

Történelem

A charrok, a Shiverpeaks-től keletre fekvő nyílt területet tették otthonukká még sok évvel az emberek érkezése előtt. Miután kiűzték őket Ascalon-ból, több száz éves háborúba bonyolódtak az emberekkel, miközben erőfeszítéseiket az emberek isteneinek ereje és technológiájuk akadályozta. De végül, egyesült erővel, lerohanták az emberi nemzeteket. A távoli Kryta ellenállt a behatolásuknak, míg Orr és Ascalon végül a pusztulást választotta, a charrok elleni vereség helyett.

A charrok keményen megfizettek a győzelemért; a régi Nagy Légiók (Ash, Blood és Iron) a Flame Legion uralma alá kerültek, akik tiltott mágiát kutattak és sötét, hamis isteneket imádtak. A Flame Legion alárendelt szerepet osztott a nőstény charroknak, akik korábban egyenrangúak voltak a hímekkel. Ahogy a háború egyre hosszabbra nyúlt, minden sikert a Flame Legion keresztes hadjáratának tulajdonítottak, míg minden bukás jó indok volt, hogy feláldozzanak valakit a Flame Legion sámánoknak.

Végül, a charrok bevették Ascalon-t, azonban az őrült ember király megidézte saját fekete-mágiáját, a Foefire-t, amely kiszakította a lelket emberei testéből és arra ítélte őket, hogy örökké szellemekként őrizzék a területet. A Flame Legion megnyerte a csatát, de győzelmük örök lázongásba taszította a charrokat.

A charr nőstények szembeszálltak a Flame Legion uralommal, maguk mellé gyűjtötték a többi légió lázongó tagjait. Az Iron, Blood és Ash Legion csatlakoztak a felkeléshez, miután a lázadók vezére, Kalla Scorchrazor, elnyerte az Iron Legion imperátorának támogatását. Együttesen letaszították a Flame Legion sámánokat és visszanyerték az uralmat a charr faj sorsa felett. Az Iron Legion, részvételük miatt, átvette az irányítást Ascalon felett.

Azóta, a charroknak több fronton kell harcolniuk. Egy örökkévaló és élőhalott ellenség Ascalon visszaszerzéséért küzd. A Flame Legion meghajolt, de nem tört meg; próbálja visszaszerezni az irányítást. Az emberek folytatják a harcot Ebonhawke távoli erődjében. Valamint nemrég, az Ősi Sárkány Kralkatorrik, megsebezte Ascalon-t a hatalmas Dragonbrand-del. A kihívások ellenére, a charr egy ütőképes haderő és Ascalon ura maradt a Shiverpeaks-től keletre.

 

A Black Citadel

A Flame Legion bukásával, az Iron Legion elnyerte Ascalon meghódított királyságának irányítását, a többi győztes légiótól. Erőd-városukat, a Black Citadel-t, Rin romjaira építették. Ennek az elpusztult városnak a maradványai még mindig láthatóak a citadella alapjainál. Habár hivatalosan az Iron Legion irányít a városban, a Blood és Ash légiók is komoly számban képviseltetik magukat.

Mivel a charr légiók közül az Iron Legion a legjártasabb a technológiában, ezért városuk egy hatalmas öntöde és az ipar központja. A Black Citadel-t, a hatalmas Imperator’s Court uralja, egy gömb alakú építmény, mely a három légió főhadiszállásaként, a tribunusok irodájaként és a háborús tanács (itt találkoznak a légiók, hogy megvitassák a terveket) otthonaként szolgál. Az Iron Legion imperátora, Smodur the Unflinching, felügyeli mindezt és egy veterán szemével irányítja a charrokat Ascalon-ban.

 

Egy célpontban gazdag környék

A charroknak sok kihívással kell szembenézniük. Habár ők irányítják Ascalon-t, ez az irányítás egyáltalán nem olyan biztos és erős, mint ahogy szeretnék. A Foefire, melyet Ascalon utolsó emberi királya idézett meg, szellemekkel fertőzte meg az egykor emberi területeket, ezek a szellemek pedig továbbra is a betolakodót látják a charrokban, akiket ki kell űzni.

A Flame Legion még létezik, habár visszavonultak északi bázisaikra. Onnan folytatják a légiók elleni támadásaikat, keresik a módját, hogy aláaknázzák a vezetést és, hogy visszaszerezzék az irányítást a charrok felett.

Mégis, a legnagyobb és legsürgetőbb fenyegetést az Ősi Sárkány, Kralkatorrik hozta el. Amint kiszabadult mély sírjából, a sárkány délre repült, puszta jelenléte felmarta és átalakította a földet maga alatt. Ez a terület ketté osztja Kelet-Ascalont és csatatérként szolgál a sárkány kegyencei és a charrok folyamatos háborúja számára. Kralkatorrik átvonulásának volt egy másik hatása is: ogrék jöttek le a keleti Blazeridge Mouintains-ből és nyájaikat ezen az új területen telepítették le.

Az emberek is élnek még, állást építettek ki Ebonhawke-ban, ahol a krytai támogatás és az asura kapuk segítségével százévnyi ostromot éltek túl. Most, hogy szembesültek az Ősi Sárkányok erejével, a három légió úgy döntött, hogy tárgyal az emberekkel ahelyett, hogy harcolna velük. A tárgyalások eredménye egy próba tűzszünet lett, valamint az emberek most már a Black Citadel-be is beléphetnek. Ám a háborúk elfeledéséhez, több generációnyi idő kell majd.

 

A charrok diadala

A sok kihívás ellenére a charr faj virágzik Ascalon-ban. A Searing hatalmas szilánkjait most fű és fiatal fák veszik körül; az egykori királyság dombjai, melyeket a háború romjai borítottak, most fűben gazdagok és nyájak tenyésztésére használják őket, hogy etessék a légiókat. A légiók páncélozott települései pettyezik be a tájat.

Konfliktusokkal teli történelmük miatt, a charr Tyria legfejlettebb katonai és technológiai faja. Puskáik és pisztolyaik a legremekebb munkák közé tartoznak és kovácsolási technológiájuk még az ősi és legendás törpökön is túl tesz. Egy egyedülálló kézműves készíthet az övükénél jobb fegyvereket, de tömegtermelés esetén egy fajnak sincs esélye a charr arzenállal szemben. Ugyanakkor, nem minden találmányuk fegyver – ők készítik a legjobb rugós-meghajtású eszközöket egész Tyria-n.

Warband-jeik szilárd alapjaival és vezetőségük kegyetlen hatékonyságával, a charrok ugyanúgy szállnak szembe ellenfeleikkel, ahogyan mindig is: egy célban egyesülve. Győzedelmeskedtek a belső viszályok felett és a külső fenyegetésekkel szemben, visszafoglalták ősi földjeiket és most Tyria egyik legerősebb és legenergikusabb fajaként néznek szembe a világgal.


forrás: variance gw2 info blog

 

 


Asztali nézet